Verona.

nos éppen a már említett Giardini Margheritában ücsörögtünk amikor feldobta valaki, hogy vasárnap Verona!

Szuper..rajtavana listámon úgyis, nyomás!!

10:10kor indultunk: akét észt lány: Birgit és Lisbeth, Luis Portugáliából, egyébként mindannyiukat még a poolpartyról ismerem. valamint Cem a török srác aki orvosit tanul itt.őt még a Toscana tripről ismerem.
Szóval még reggel a két lány átjött nálam rakták le a bringájukat majd együtt mentünk illetve rohantunk a vonathoz kb fél 12re értünk Veronába.. már rögtön a pályaudvaron egy hatalmas Algida shop fogadott csak jégkrém
Dolce&Gabbana jégkrém stb. ez már jó jel.

Az eredeti terv az volt hogy körbenézzük a várost, eszünk egy nagyadag tésztát valahol+fagyit, aztán kifekszünk valami parkba a fűbe napozni..Ehhez képest kb egésznap járkáltunk, gyrost ebédeltünk.és kimaradt a parkozás. *a fagyi hálistennek nem.** a fagyi jobb bolognában

dehát..volt mit látni.sőt, megkockáztatom, hogy verona annak ellenére, hoyg itt már voltam korábban, jobban tettszett még, mint róma.

itt pont díszletépítés folyik. talán az aida a műsort nézve..Be az arénába egyébként nem fizettük be magunkat..de mivel a színpad felől nyitva volt..hát megfordult a fejünkben..de végül nem.

a hely ahol úgy érzed: "itt:paradise"

az ebéd:

A Júliaház.:tipikus példája hogyan kell egy városnak jó marketinget csinálni. az emberek egyszerűen megvoltak őrülve.ahogy majd a csatolt képeken is látszik.mindenki teljesen rávan kattanva júlia mellére, a szerelmes üzenetekre a lakatokra és minden másra amin szivecske látható...+így az első gondolat..vajon ez a sok pár még mindig együtt van..?

ha lenne egy városom, biztos sok pénzt fizetnék bármely híres írónak, hogy a történet amit ír ott játszódjon. meg van alapozva a jövő, jöhetnek a turisták!

persze a Rómeóház már nem volt annyira nagy dobás..annak ellenére hogy kvázi szomszédok voltak.

A város híres lakója volt Dante, aki itt írta az Isteni színjáték utolsó részét..állítólag.

ez itt valami egészen érdekes dolog lehetett, ha jól értelmeztük.egyfajta "pletykafészek" : ha hallottál valamit, akkor felírtad beraktad aszájába, más elolvasta. és így terjedt apletyka..hát nemtudom. mindenesetre vicces.

mindezek után kiértünk a folyópartra.

itt már mindenkinek az volt az érzése hogy Verona nagyon tendál egyfajta "miniróma" irányba a copy-colosseummal vagyis arénával meg a kis folyójával...amit akárhogy kerülgethetsz..mindig ott van, mindenhol.