Még 4 város van a listámon, amiket szeretnék megnézni, amíg Olaszországban vagyok...az egyik Ravenna.
Ígyhát ha jól emlékszem, június 24-én vagy 25..? lényegtelen végülis a tartalmon nem módosít fel is kerekedtem..és a megbeszéltek szerint ravenna vasútállomáson találkoztam albáékkal hogy együtt nézzük meg a várost, ahol még ők is csak átutazóban voltak.

előre szólok..rengetegfényképet töltök föl.(+valami zoom-problémája lehetett a kamerámnak..nemmindegyik kép lett túl jó minőségű..)

szokás szerint alig értem el a vonatot, majd miután már fennvoltam, habár belesem gondoltam, hogy át kell-e szállni vagy sem..teljesen összezavarodtam, hiszen akit megkérdeztem, azt mondta, igenis át kell szállni...majd nagysokára előkerült a kalauz.. aki megerősített., hogy maradjak, egyenesen ravennába megyünk.

szóval a kb másfélórás vonatút után összetalálkoztam albáékkal és elindultunk felfedezni a várost. ha jól emlékszem..San Giovanni Battista misék voltak éppen mindnenfelé..ami tulajdonképpen megerősítené a tényt, hogy tényleg 24én voltunk..ezt én egyébként nem is tudtam, alberto mondta..majd hogy képben legyek utána is olvastam valami olasz oldalon.

A lényeg, hogy úgy tartják, mivel jézus születésének napját december 24-én ünnepeljük, ezért gabriel arkangyal bejelentése nyomán keresztelő szent jános "szülinapja" fél évvel korábban kell legyen..röviden.

A basilica di San Giovanni Evangelista mellett haladtunk el (ezvolt az ahely ahova a mise miatt nem jutottunk be és ahol tudatosult bennünk ezaz egész történet) majd innen értünk el a város főterére  a piazza del popolora

amit még nem említettem de nagyon fontos, sőt talán a legfontosabb ravennával kapcsolatban..egyetlen szó ami az egész város lényegét összefoglalja: a mozaikok..majd meglátjátok ;)

szóval mentünk tovább és eljutottunk Dante 1780-ban épült síremlékéhez. A híres író-költő 1321-ben úgy tartják maláriában hunyt el.

ezután következett a basilica di San Francesco..ami nem különösebben különleges..leszámítva egy dolgot..hogy az oltár alatti kis kápolna álla a vízben..amire először azt hittük biztos beázott vagy ilyesmi..majd amikor megláttuk az úszkáló aranyhalakat...összezavarodtunk...templom..halakkal?!

+érdekesség.. George Byron megvan?

(Percy Shelley-vel és John Keats-szel az angol romantikus költészet legismertebb képviselői)
Nos hogy jön ő ide? azt írják..itt lakott. ez a téglaépület volt a háza 1819-ben, itt rögtön a basilica di san francesco mellett.

és miért pont itt? hogy került ide?
Az a helyzet, hogy természetesen szerelmes lett.. egy 19éves olasz hölgybe, Teresába, aki -bár byron ekkor már 3x annyi idős- hozzá ment feleségül a költőhöz.
Byron követte tehát a hölgyet Ravennába, összebarátkozott a családdal és az após illetve sógor által részt vett a carbonari mozgalomban ("szénégetők" monarchia ellenes titkos politikai társaság, melynek célja Olaszország függetlensége, egyesítése és liberális berendezkedésének kialakítása. Jelmondatuk : "A farkas által halálra üldözött bárány bosszúja").
Byron közelebb került az olasz életformához mint bármikor máskor; életének egyik legboldogabb és termékenyebb időszakát élte itt, melyről beszámolást viszont már inkább Shelley-től kaphatunk.: "Byron 2-kor kel, én meglehetősen eltérően a szokásostól 12-kor.reggeli után még 6ig beszélgetünk, 6-8-ig teszünk egy sétát a fenyvesen keresztül, mely elválasztja a várost a tengertől. Miután hazaérünk megvacsorázunk és még reggel 6-ig beszélgetünk, pletykálkodunk..nemmondom, hogy ez az életforma elviselhetetlen lenne egy-két hétig, de tovább nem próbálnám ki..
Byron "udvartartása" a szolgákon kívül áll még 10 lóból, 8 hatalmas kutyából, 3 majomból, 5 macskából, egy sasból, egy varjúból és egy sólyomból, melyek  mindegyike -kivéve a lovakat- szabadon mászkál a ház körül...úgy gondolom, hogy az állatsereg bemutatása némileg hiányos: épp most találkoztam a díszlépcsőn öt pávával, két guineai tyúkkal és egy egyiptomi daruval.."

Miután Teresa apját és bátyját egy sikertelen felkelés után száműzték a nőnek követni kellett őket..férje nélkül. Ekkor Byron ugyan vonakodva, de Pisába költözött, ahol Shelley bérelt számára házat az Arno folyó partján.
A költő egy Ravennához közeli zárdában hagyta hátra lányát Allegrát, ahová taníttatni küldte őt; a kislány alig egy fél év múlva elhunyt.

Most hogy kellőképpen elkanyarodtunk a témától...itt az ideje visszatérni!

Szóval mindezek után gyors reggeli és tettünk még egy fordulót a Santa Agata templom felé,

majd amikor észrevettük, hogy errefelé már sok babér nem terem számunkra, elindultunk vissza a  Santa Maria in porto, a museo d'arte della cittá di Ravenna és a giardini pubblici felé.

a múzeumnak a nemfizetős részébe mentünk be, ami a földszinten egy körfolyosón található mozaikokra épülő kiállításból állt.habár végig üvegezett és az üvegajtó is csak egy 20cm-s réssel volt nyitva egy galamb pont akkor talált magának bejáratot amikor épp arrasétáltunk..ami egyébként még szerencse..hiszen nélkülünk kitudja a személyzet mikor veszi észre..

ez a fehéres oszlopsor itt a loggetta lombardesca

és ismét valami más..Sigmund Freud osztrák neurológus és pszichiáter, a pszichoanalitikus iskola megalapítója..az alábbi tábla az ő 1896-os augusztusi ravennai látogatásának állít emléket. Illetve, ha kicsit utánaolvasunk más konextusban is felmerül az olasz város neve Freud életében. 
Ha összevetjük ismereteinket a freudi álomfejtésről azzal a ténnyel, hogy a tudós több ízben is megfordult olaszországban és híresebb olasz városokban és esetleg még a Freud's Italian Journey nevű könyv is a kezünk ügyébe kerül, akkor ott figyelmesek lehetünk egy részletre, mely éppen a róma-álmok kapcsán hozza képbe ravennát, mint róma alternatív városát.
innen emelném ki ezt a részletet: A ravenna körüli mocsarakban találtuk meg a legszebb tavirózsákat  a fekete vízben. valami ilyesmi az, ami a táblán áll.

most pedig ismét vissza a városhoz, mert még sok dolgot kell megmutatnom nektek!

Szóval a következő dolog ami útbaesik a palazzo di Teodorico ( keleti gót király a 400-as évek végétől 526-ig; Ravennában halt meg, később mutatom a síremlékét) ..viszonlag romos épület emeletén hatalmas mozaiktáblák, épp fotózzák őket..de hogy restaurálás, vagy bemutatás céljából azt nem tudtuk megállapítani...a belépés ingyenes.

mindezek után elértünk valószínűleg a város egyik fő látványosságához, hiszen itt már több turistacsoportot is láttunk: a basilica San'Apollinare nuovo.itt váltottunk jegyek 5 látványosság megtekintésére ha jól emlékszem valami 6-10 euróért, melyek közül ez volt az első és tényleg nagyonszép volt: soksok mozaik!!

A hajó egyik oldalában nőalakok, a másikban férfiak, és ami érdekes, az utolsó előtti képen -amire albáék hívták fel a figyelmem-, hogy a 3 királyok közül Boldizsárt feketének szokták ábrázolni, mivel szerecsen király..ittviszont nem..

innen irány át a város másik végébe egyenesen a Basilica ursiana-Battistero neoniano-cappella dell'arcivescovo-cappella di st andrea épületegyüttes irányába.ezek szintén a jegyünkbe beletartozó látványosságok voltak..ugyanakkor több helyen nem lehetett fotózni..és sajnos egy temetésbe is belefutottunk..

a gyufa már régimódi.. a kiscicás öngyújtó a helyi divat

ezután minden igyekezetünk ellenére csak nagysokára sikerült találni egy helyet ahol megebédelhetnénk és nem is olyan drága..itt viszont kb 10 euróért kaptunk..hát annyi kaját, hogy a tálcán alig fért el. mindez a helyi vásárcsarnok egyik oldalsó épületrészében lévő önkiszolgáló étteremben..ami természetesen fullon volt. valószínűsítem, hogy a helyiek is inkább idejárnak..

ebédután telihassal nekiindultunk utolsó előtti úticélunknak a chiesa San Vitale-museo nazionale-basilica di santa croce-mausoleo di galla placidia épületegyüttesnek.

Miután egy félórás keresgélés után még mindig csak a múzeum hátsóbejáratát találtuk meg, így az egyik kedves ám meglehetősen ijesztő dolgozó elmagyarázta merről tudunk ténylegesen bejutni az épületekbe..

Galla Placidia I.Theodosius római császár lánya; úgy tartják igen szép és művelt nő volt. a 390es évek körül született és kb 450-ig élt. Az ő emlékét őrzi ravenna egyik fő látványossága(szintén csupacsupa mozaik)!
Ide már belépni sem olyan egyszerű..nemlehet benne egyszerre sok ember, természetesen a vakuzás tilos és egyébként is félhomály van..

végül utolsó állomás: Mausoleo di Teodorico..csak még közben találtunk ezt-azt..például: a Battistero degli Ariani -t és a Basilica dello Santo spirito-t

meg közben még néhány mozaikállatot..

majd a Parco Pubblico Rocca Brancaleone-t...ami egy régi várnak..illetve várfalromnak tűnő valami..belül játszótérrel..és ha mindenigaz szabadtéri színházzal, kívülről meg...mint láthatjátok, minden dől midennfelé

majd nagynehezen és nagysokára..vagyis ebben a melegben és ezzel a megmaradt csekély energiával tényleg nagysokárának tűnt.- megérkeztünk a mausoleo di Teodorico-hoz *(Teodorico még megvan ugye? a poszt elején már beszéltem róla: a keleti gót király, aki ravennában halt meg kb 72évesen) ..csak éppen megint nem találtuk a bejáratot...és már elmentünk egy jódarabon mire rájöttünk..hogy arra bizony nincs bejárat..csak egy nagy-nagy park ...de visszamenni már nem fogunk..úgyhogy nemes egyszerűséggel...átmásztunk...és már bennis vagyunk..a világért senki nem nézte hogy kerültünk ide.
és megkell mondjam ez az emlékmű nem is volt egy nagy dobás. be lehetett menni az emeletén lévő teremben amiben egy nagy kád volt.alul üres. és lényegében ennyi..tényleg abszolút semmi látnivaló..majd a kijáratkor megtaláltuk, hogy hollettvolna  ahivatalos bejárat és jegypénztár..2 euró..hajól emlékszem..persze diákoknak.

ez volt tehát Ravenna..innen már csak a vasútállomás, ahonnan picit hamarabb indultam mint albáék, de megbeszéltük, hogy jövőhétvégén találkozunk riminiben! :)